Zorró bemutatkozik

Ki vagyok én? Nem nem papucs orrán pamutbolyt.

Zorró a Fekete Vizsla

Igen nem egyszerű vizsla vagyok, különleges, egyedi. A Gazda mindig azt mondja, ha (tudod: szerinte) „igazi” vizslával találkozunk, hogy ha az anyám hátra néz én is így nézhetnék ki. Ö ezt honnan tudná. Az anyámat nem is ismerte. Már elmúltam fél éves, amikor először találkoztunk. Az apámról én sem tudok semmit. Azt tudom, hogy olyan különleges vagyok, hogy körülöttem forog a világ, de rengeteg igazságtalanság is ér.

A Gazdák

Amikor a Gazdákkal először találkoztunk, akkor Éva elhozott a Mancsrancs önkéntesétől, aki addig kiszolgálta az igényeimet. Nagyon örültem, mert sárga nyakörvet tett rám, és pórázt. A póráz, mindig nagy bulit, szaladgálást jelent, a sárga nyakörv pedig kitűnően kiemelte a gyönyörű fekete nyakamat.

A gazdákkal együtt kaptam Csibész kutyát, akit azonnal kineveztem Főnöknek. Egyszerűbb az élet ha az ember helyett más gondolkodik.

Belfegor és Lucifer macska igen bizalmatlanul fogadtak, pedig Csibész mesélte, hogy bemutatkozásként

Belfegor egy hatalmas pofonnal fogadta, azóta Belfegornak méltóságon aluli vele szóba állni…

Luciferrel kiválóan lehet szaladósat játszani, mi kergetjük, amikor sikerül utolérni, akkor négy mancs közé fogjuk és nyalogatjuk. Ettől érdekes búgós hangok jönnek belőle, és percekig nem mozdul azután sem, hogy abbahagytuk, a gazda azt mondja sokkos, de én tudom, hogy csak nem kapott elég nyalogatást.

 

Példaképem Demény a kötsög, de sok mindenben jobb vagyok. A kakaevést például továbbfejlesztettem. Nem várom meg, hogy leessen a földre. Ha Csibész lekuporodik, azonnal ott termek mögötte és mielőtt leesne elkapom, így nem lesz sáros homokos. Egyszerűen higiénikusabb.

A történetet ott kezdem, amikor megérkeztem Gazdáékhoz (bocs akkor még csak gazdáékhoz). Bizony kellett fél év, mire megértettem, hogy nem Csibész a főnök, hanem a Gazdák. Ez rengeteg félreértéssel és harccal ment, de amikor megértettem, rengeteg simogatással, fülvakarással, és Jutifalattal lettem gazdagabb. Igen Jutifalattal működök. Csibész nem ilyen okos. Ő sokszor beéri egy-egy dicsérettel, vakarással, de lássátok be, egy magamfajta nem süllyedhet odáig, hogy falat nélkül bármit megcsinál.

Amikor megérkeztem egy gyönyörű gyepesített kertet találtam, alma és szilvafával. Ez utóbbiak jelentőségét csak ősszel értettem meg. Nem tudom mi történt, de a gyep valahova eltűnt. Csibésszel szorgalmasan kerestük (sőt a mai napig keressük). Időnként hatalmas kutatógödröket ásunk, hogy lássuk, nem süllyedt-e el.

Amikor a 4-es metrót csinálták, abból is kivettük a részünket. Alagutat ástunk. Mire a gazdák észrevették, már mélyen a szomszéd telek alatt volt az alagút. Én bementem előre, csibész utánam, mindketten eltűntünk benne, még a farkunk se látszott ki. A Gazda egy fél napon keresztül hordta az alagútba a földet, mire rendesen be tudta tömni. Most őszintén érdemes ezeknek segíteni? Ha hagynak egészen a Deák térig elástunk volna. Már csak sínt kel bele tenni és kész a metró, de ezek tönkretették a rengeteg munkánkat.

Gondoltunk egy nagyot és elkezdtünk Tököl felé ásni, hátha a rabok hálásak lesznek az alagútért, és adnak pár falatot, esetleg kis vakarást, dögönyözést kapunk. A Gazdák ezeket a próbálkozásokat is tönkretették, még a telekhatáron sem jutottunk túl.

Ha ki akartunk menni, akkor egyszerűen odamentünk a kerítéshez és átugrottunk rajta. Egy 160 cm magas kerítés praktikus, mert arra jó, hogy a többieknek jelzi, hogy hol kezdődik a mi területünk, de mi könnyedén átugorjuk. Ilyenkor felfedezzük a szomszéd utcákat, az iskolásoktól begyűjtjük az uzsonnamaradékokat, majd visszamegyünk a kapu elé aludni. Amikor a Gazdák hazajönnek úgyis beengednek visszafelé már minek ugráljunk… Néha Krisztina az állatorvos vitt minket magához, és ott várjuk meg a Gazdákat.

Egyszer jött a postás. Már akkor gyanakodni kellett volna, amikor nem sikerült ugatással elkergetni, hanem becsengetett és kizavarta a Gazdáékat a házból. Akkor még gyanútlan voltam. Akkor is, amikor egy rossz szagú csomagot adott át a Gazdának. Minek fogadta el? Messziről éreztem, hogy egy falat ehető nem sok annyi sincs benne…

A gazda kicsomagolta. Volt abban egy tekercs drót, egy doboz és sok kampóféle. A kampóféléket a Gazda felszerelte a kerítésre, majd kihúzta a rá a drótot három sorban: Orr magasságban, kicsit alatta, kicsit felette.

Amikor a dobozt is rákapcsolta a drótra akkor új neve lett: Sárga Drót. Megtanultuk, hogy nem lehet a Sárga Dróttal viccelni. Ha meg akarjuk szagolgatni úgy rúg orrba, mint egy ló. Amikor első alakalommal akartam a Sárga Drótot megszagolni bizony úgy nyávogtam, mint egy macska (De Csibész is!). Lucifert és Belfegort persze nem bántja…

Azóta elmaradtak a kerítésen kívüli séták a Gazdák nélkül. Sőt az udvar egy része is le lett kerítve, és új nevet kapott az lett a Konyhakert. Oda mi nem mehetünk be, pedig tavasz végétől van ott saláta, hagyma, később paradicsom, paprika, káposzta. A hagyma, meg a paradicsom az igazi szám, a többi csak a helyet foglalja. Megtanultuk, hogy a Sárga Drót alatt be tudunk nyúlni és a paradicsom bokor aljáról az érett szemeket finoman leszedni, vagy a szélre ültetett újhagymát ügyesen felszedni, vagy a levelét lerágni.

Azóta sokat tanultam. Wikipédista vagyok. Részt vettem a Monostorapátin rendezett wikitalálkozón. Hogy ott mennyi fülvakarás volt, de nagyon nehéz volt a Wikipédistáktól úgy elfogadni a falatokat, hogy a Gazdák ne vegyék észre.

Az IT-Kommandó oldalára is írok néha cikkeket.

Egyébként ezek a hobbijaim. Főállású házi kedvenc vagyok.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!