A vadászat ősi nemes sportja, amikor a vadász az erdőben becserkészi a vadat és elejti.

A vadászat valóban az egyik legősibb élelemszerzési forma, az őseim, valószínűleg a vadászatok alkalmával segítették először egymást az emberekkel, hiszen akkoriban a vadászat egy igen veszélyes tevékenység volt az embereknek, kutyáknak egyaránt, mert az egyszerű gerely, dobókő bizony nem biztosított akkora távolságot a vadtól, hogy egy rossz találat által felbőszített vad esetleg ne okozzon igen súlyos sérüléseket az embernek (Jóval későbbi eset de egy megsebzett vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst is), vagy hosszú üldözés után, ha a prédának nyoma veszett, bizony a feleslegesen elhasznált kalóriák az életet vagy halált jelentették a vadásznak is, de ha az őseim ott voltak, jó orrukkal megtalálták a szemmel nem látható nyomot és vezethették a vadászokat, vagy segíthették a vadat csapdába terelni. Ezzel az emberek és a kutyák is a legjobb képességeiket adták össze a sikeres vadászat érdekében. Ebben a két faj szimbiotikus együttműködésen kívül semmi nemes nem volt. Egyszerű harc volt a túlélésért, az emberek, kutyák és a préda részéről egyaránt. Egy-egy sikertelen vadászat bizony komoly veszteséget okozhatott a csapatnak, ha a vadászok megsérültek, vagy egyszerűen elhasználták az értékes energiát (Az élelem megszerzése, akkoriban nem annyiból állt, hogy lemegyünk a boltba egy szendvicsért), a húsért vadászni kellet, a növényeket megtalálni, leszedni ez mind idő fáradtság.

Később a vadászati módok is fejlődtek, a földművelés és állattenyésztés elterjedésével a vadászat jelentősége, kockázata is, jelentősége is csökkent, a kutyák feladati is változtak. A vadászat mellett a nyájak terelése és őrzése is a kutyák feladatai közé került.

Ugorjunk át pár ezer évet. és vizsgáljuk meg mi a helyzet ma.

A vadász a XX. század második felében Európában már nem a betevő falatért vadászott. A XXI. században meg különösen nem.

Erdő?

A vadászat helyszíne már régóta nem az erdő, hanem a fatermelő ültetvény. Az erdő egy önfenetartó életközösség, amelyben növények állatok és gombák egyaránt jelen vannak, mindenféle emberi beavatkozás nélkül képesek az egyensúlyi állapot megtartására. Valamilyen esemény (árvíz, tűz, fakitermelés) után egy idő után új egyensúlyi állapot beállítására. Hazánkban már alig van erdő. Az erdészek a faültetvényeket telepítik, majd, ha „beértek” a területet tarra vágják, elpusztítva, elüldözve onnan a vadállatokat és egyéb élőlényeket.

Vadállatok?

Az „erdőben” a vadállatokat télen etetik, a ragadozókat pusztítják  Minden nem nagyon ritka ragadozót a törvény értelmében dúvadnak tekintenek és a kilövéséért a kilövőnek egy marék lőszer jár (Képzeljétek régebben a kutyák is ebbe a kategóriába tartoztak). Egyes vélemények szerint a szarvasfélék hazánkban túl vannak szaporítva

Ez nem veszi figyelembe a természet működését. Már többször sikerült bizonyítani, hogy az erdő egészségét (ide értve a teljes ökoszisztémát) a ragadozók biztosítják. A ragadozók kiirtása az erdő egész ökoszisztémájának a gyengüléséhez vezet. Tehát a problémák már a vonatkozó jogszabályok hozzá nem értő megfogalmazásánál kezdődnek.

A vadászok a zsákmányállatokat télen etetik, a ragadozóktól óvják. Ha Darwin élne biztos, hogy törölné a Facebook ismerősei közül azt, aki így belerondít egy ökoszisztémába.

Vajon ezek után rideg tartásban tartott haszonállatoknak vagy vadállatoknak kell-e ezen állatokat tekinteni?

A vadászati törvény szerint a vadat űző kutyát a vadásznak le kell lőni. Itt felmerül egy rakás kérdés:

Az eset után jelen van egy fegyveres és egy fegyvertelen ember, és egy élettelen kutya. Az egyik ember azt állítja, hogy a kutya vadat űzött, a másik azt, hogy nem. Milyen bizonyítási lehetőségek vannak? A kutya már nem él. Van értelme bármin vitatkozni egy fegyveressel?

A vadászati törvény 30. fejezet 3.B bekezdése szerint ki kell lőni:

Fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség

Na kezdjük az elején. Gazdával besétálunk az erdőbe. Melyik bambi vagy cucu kap évente oltást veszettség és a gyakoribb betegségek ellen? (Egyáltalán veszettség ellen mért nem elég 2-3 évente oltani, ahogy a vakcina gyártója előírja?) Azt megnézem ahogy a vadkan torkán lenyomják a féreghajtót. Ez ellen még én is tiltakozom, még ha csak az illendőség kedvéért is, de, ha valamelyik vadász megcsinálja egy vadkannal, szívesen megnézem. Ugyan akkor a fertőzésekre hivatkozva bárki keresztül lőhet, itt nem szerepel póráz, nyakörv, szájkosár kikötés, tehát, ha lövés az egyéb szabályoknak megfelel, az sem véd meg, ha a gazda lába mellett vagyok (Vitatkozni lehet, de ez van oda írva).

Hány vadász hord magánál Chip leolvasót, mobil internetet, petvetdata hozzáféréssel rendelkező állatorvost? Mert a gazda meghatározásának a módja, hogy a kutyában levő chipet leolvassák, majd a perverdata adatbázisban megnézik a gazda adatait. Chip olvasás nélkül az oltási könyv csak hozzávetőleges azonosításra alkalmas. Arról nem is beszélve, hogy egy a kutyát messze nem feltétlenül a gazdája sétáltatja. (Engem is többen szoktak sétáltatni.) A törvényben nem láttam nyomát, hogy egy vadásznak ilyesmit kéne magával vinnie. Enélkül pedig a „tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség” kitétel mindig automatikusan teljesül. Erre lehet mondani, hogy ott állt mellette egy ember, aki azt állította, hogy ő a gazdája, de a bemutatott oltási könyv szerint a kutya fekete, ez a kutya nagyon sötét barna. Az oltási könyv szerint vizsla keverék, ez inkább labrador… Hiteles információt csak a chip ellenőrzésével lehet előállítani. (A törvényben a felvezető, felügyelő, sétáltató szó bármelyike jobb lenne, mint a gazdája)

Macska esetén a tulajdonos meghatározására az egyetlen ötletem, hogy jól megszagolgatom, hátha rajta van a gazdája szaga. (A Gazda szagát én is büszkén hirdetem a bundámon). Az ő oltási könyvükben mondjuk az van fekete, európai rövid-szőrű házi-macska, kandúr (jé ezek Lucifer adatai), Ez vajon hány macskára igazak? Bizony macska esetén a gazda megállapítására, mivel a chip nem előírás a vadásznak esélye sincsen (még akkor sem, ha van nála állatorvos).

A ragadozók elejtéséért a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet a következő javadalmazásokat írja elő:

a) az elejtett, elfogott szarkáért, szajkóért és dolmányos varjúért tíz darab sörétes lőszer,

b) az elejtett, elfogott borzért, nyestért, aranysakálért, nyestkutyáért, mosómedvéért tizenöt darab sörétes vagy három darab 1000 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú golyós lőszer,

c) február 1.-július 31. közötti időszakban elejtett, elfogott rókáért huszonöt darab sörétes vagy öt darab golyós lőszer, augusztus 1.-január 31. közötti időszakban történt elejtése, elfogása esetén pedig tíz darab sörétes vagy kettő darab 1000 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú golyós lőszer,

Sem a törvényt, sem az FVM rendeletet nem dolgoztam fel teljes terjedelmében. Csak kiragadtam néhány pontot. Egy szakember alapos feldolgozás során jelentősen több és nagyobb problémát találna, akkor még a szokásokról, hagyományokról nem beszéltünk. A cikkbe nem kerültek bele olyan nem bizonyítható esetek, hogy állítólag egyes vadászok arról áradoznak, hogy milyen jó olyan részegen vadászni, hogy „nem lát el a fegyvercső végéig”, vagy olyan esetek, hogy lehet, hogy a vadász, nem minden esetben győződik meg arról meg arról, hogy a lövése megfelel az előírásoknak. Esetleg előfordulhat, hogy nem az előírásoknak megfelelően kezelte a fegyverét.

A vadászatot újra kéne szabályozni oly módon, ami legalább minimálisan megfelel a tudomány mai állásának, a más emberekkel, állatokkal való békés együttélést már nem is említem.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!