Az Öreg rádiók kiállításán jártunk
A hét végén a Gazda berakott minket a csomagtartóba. Kicsit csodálkoztunk, mert a Szobaketrecet is összecsomagolta. A Szobaketrec egy tök jó dolog. A Gazdák felállítják a szobában, mi szagolhatjuk, láthatjuk őket, de a rács miatt alhatunk is nyugodtan, nem lépnek ránk, nem üvöltik le a fejünket, ha megmentünk egy-egy általuk elhagyott jobb sorsra érdemes falatot.
Kistestvér nagy testvér
Az elmaradhatatlan csipketerítővel
Az autóval mentünk egy darabig, ott felvettük Keresztfiút. Nagy örömmel üdvözöltük egymást, sajnos ritkán találkozunk, most majdnem egy percig velünk foglalkozott.
Az autóval mentünk tovább egészen Verőcééig. Egy rövid megállóval. Ott mi elvégezhettük a sürgető dolgainkat, a Gazdák pedig megitták a feketelevest. Minekünk semmi ilyesmi nem kell, hogy ébren maradjunk. Ha feladat van, ott vagyunk, ha nincs, akkor meg miért ne szundikálnánk?
Az utazás nagy részét gondosan végig is aludtuk. Nem értem a Gazdának miért kellett egész idő alatt azt a nagy kereket tekergetni, meg a lábával taposni azokat az izéket (Lépjen rá egyszer rendesen, többet nem mozog). Ha olyan okos lenne, mint mi ő is végigaludta a volna az utat.
A ketrecben vártuk, hogy a Gazdák végre befejezzék a látogatást. Természetesen szorgalmasan aludtunk
Amikor megérkeztünk az Öreg Rádiók Kiállítására Perneky Sándor, – a gyűjtemény tulajdonosa – nagy örömmel fogadta a Gazdákat is és minket is. Itt kiderült, hogy a szobaketrec arra kell, hogy minket kint hagyhassanak a jó levegőn, míg ők bemennek a kiállításra.
A kiállítás egy nagyobb szobában van. A falakon körbe a plafonig polcokon rádiók. Vannak viszonylag újak is, de vannak nagyon régiek is. Például egy Standard fémdobozos 1932-ből, a Telefunken Regős a Gazda (szintén az 1930-as évekből) gyűjteményéből került a kiállításra (A Gazda amúgy sem tudott vele semmit kezdeni az elmúlt 30 évben. Ez az idő még kutyaöltőben is sok).
Sok más rádió is adományként került a gyűjteménybe, ezt a tény a kiállításon a kísérő táblán fel is van tüntetve.
A rengeteg fadobozos rádióról nekem mindig az jutott eszembe, hogy ezekre a fákra 50-100 éve egy kutya sem emelte a lábát. én lehetnék az első (lehet, hogy ezért nem mehettünk be?).
Nem ez a fő gyűjtési vonal, de több magnó is van.
A kiállításon rádiókon kívűl vannak zeneszekrények lemezjátszók és magnók is, illetve néhány egyedi készülék, például egy lottó zeneszekrény, amit az adott alkalomra építettek, vagy egy asztalos mestermunkájaként készült lemezjátszó szekrény.
Perneky úr akár órákon keresztül tud úgy mesélni a gyűjteményről, hogy az érdekes legyen egy gyűjtőtársnak és a téma iránt egyáltalán nem érdeklődő laikus számára egyaránt. A politúrozott bútor jellegű készülékek a mai látogatónak sokszor megdöbbentőek, hiszen a rádió, mint külön készülék szinte teljesen megszűnt. Általában „HiFi torony” részeként, vagy mobil telefonnal egybeépítve találkozunk velük.
A kiállításnak zamatát az adja ad, hogy sok készülék működőképes állapotban van. Ezek meghallgatásakor derül ki, hogy ezeknek a készülékeknek egészen más a hangjuk, mint a tranzisztoros utódjaiknak. (Ennek részben a nagy fa doboz és viszonylag nagy hangszó az oka, részben az, hogy eltérő technika más torzítást és eltérő zajokat ad az alap műsorhoz)
A polcokon a készülékek korabeli környezetükben nippekkel, csipketerítőkkel vannak kiállítva, ami érdekes hangulatot kölcsönöz a kiállításnak.
FRISSÍTÉS
A kiállításnak helyet adó termet végül felújítás után másnak adják ki.
Aki tud Verőcén vagy környékén alkalmas helyet (a kiállítás bevétele inkább csak jelképes), vegye fel a kapcsolatot Perneky Sándorral
Ha valakinek van régi rádiója, felajánlhatja a Kiállításnak, vagy a Gazdámnak.
Szólj hozzá!
Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!