Nagy utazás 2. rész

Ez a Nagy utazás 2. része. A történet az elején ugrik egy nagyot időben. a 3. bekezdéstől kezdve azonban a történet tisztázódik

Elém vezették az embert, aki felett ítéletet kell mondanom. Az a bűne, hogy megérintette a Nap templomának egyik ökrét. A hagyományos büntetés a torkának elvágása lett volna bronz késsel (Ez egy előkelő kivégzési mód, az alkalmatlan uralkodót is így szokás megölni). Amu azonban nagy tudású polgára a városnak, gyógynövényeket termeszt.

Az ítéletem szerint Amu a templomnak dolgozik miden héten (A „hét” itt 8 munkanapból, és egy pihenőnapból áll) egy napot élete végéig. Sem a papok sem Amu nem látta át, hogy ennyit most is dolgozik a templomnak, csak más osztásban, ezzel a felállással mindketten jól járnak.
Hogyan kerültem ilyen helyzetbe?

A kísérleti űrhajóval való indulás után eszembe sem jutott egyből visszatérni, helyette elkezdtem „végiglátogatni” azokat a csillagrendszereket, amelyek körül a távcsöves mérések alapján lakható bolygókat feltételezünk.
Az első csillag körül bolygót nem, azonban igen erős meteorrajt találtam. Találomra menekültem. „Érkezés után” azonnal ellenőriztem a helyzetemet. Sok mérés után azt találtam, hogy a Tejút rendszer síkjából kb. 10º-al tértem ki, a földhöz képest nem tudtam a helyzetemet megállapítani, azonban közelben olyan csillagot találtam, amely körül 7 bolygó kering. A második, mind méretét, mind pályáját tekintve kevesebb, mint 3%-altér el a földtől.
27 nap alatt megközelítettem a bolygót, és körpályára álltam. A távcsövön keresztül megfigyeltem a felszínt. Találtam több kontinenst, városokat. Kerestem rádió jeleket, de csak természetes eredetűeket találtam, az éjszakai fények a spektrumanalízis szerint tűztől származnak.
A bolygó forgási ideje 23 óra 12 perc keringési ideje 261 nap 13 perc. A tejút rendszer középpontjától kicsit távolabb van, mint a Naprendszer.
A leszállóegység vezérlését a második legnagyobb város közelébe a szántóföldre (vagy legelőre?) állítottam be, és megkezdtem a leszállást. Az „anyahajó” pályája olyan, hogy legközelebb 34 nap múlva tudok visszatérni. Ennek megfelelő készleteket viszek magammal, mindenféle kommunikációs eszközöket, fegyvereket, jegyzetfüzeteket, diktafont, órát a földi, illetve a helyi időszámításra hangolva.
Átszálltam a leszállóegységbe, amelybe alig fértem be a rengeteg készlettől, műszertől.
A leszállás teljesen simán indult. A légkörbe való belépés közben egy hatalmas ütést éreztem, és az elektronikus rendszerek kikapcsoltak.
A leszállás ennek ellenére a „vészprogram” szerint megtörtént (ez egyszerű elektromechanikus vezérlést jelent), ami azt jelenti, hogy valamelyik kontinens partjától látótávolságon belül a tengerbe csapódott a leszállóegység. Az eszméletemet szerencsére nem vesztettem el, mivel azonnal betört a víz a kabinba, ezért az automatika az ülésemmel együtt kilökött a tengerbe, ahol az kis csónakká alakult, és sikeresen kivitt a szárazföldre. Az űrhajó azonban elmerült. Az „eredeti vészprogram” szerint az egész szerkezet úszott volna partra, lehetővé téve a visszatérést az űrbe. Erről egyenlőre le kell mondanom, mivel a komp a tenger fenekén hever, ki tudja milyen sérülésekkel…
A partra kiérve az ülést „összehajtogattam”, és a parttól nem messze elástam, a helyet megjelöltem.
A rengeteg készletből maradt:
egy öltözet ruhám (ami rajtam van)
egy kulacs vizem
egy szendvicsem.
egy órám a földi időszámítás szerint
egy jegyzetfüzetem ceruzával
egy táblagépem

Nem sok úgy, hogy azt sem tudom, hol vagyok.

(Folytatása következik)

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!