Neveletlen felnőttek, neveletlen gyerekek

Van egy régi székely mondás, miszerint: – Ne siessünk, mert lehet, rossz irányba megyünk! Több mint egy hónap tapasztalattal a hátunk mögött, azt kell látnunk nagy a baj! Nagyon rossz irányba megyünk, és ráadásnak ezt, eszeveszett tempóval tesszük!

Kezdjük az elején! A társadalmi együttélésnek vannak írott, és íratlan szabályai. Vannak kötelező érvényű szabályok, és törvények, és vannak az íratlan a közös békés egymás mellett éléshez elengedhetetlen etikai, viselkedési normák. A lelki és értelmi fejlődésünk szintjén, értjük, és fogadjuk be ezeket.

Van az a csoport, aki érti és tudja a normákat, de szándékosan feszegeti a határokat! Vagy, mert anyagilag az átlag felett áll, vagy, mert úgy érzi ettől ő különb a többieknél.

Aztán amikor velük szemben lépik túl ezeket a határokat, akkor jön a vérig sértett állapot, a világvége hangulat.

Nehéz a mai világban mindig kedvesnek és előzékenynek, főkképp nehéz elnézőnek lenni, amikor a segítő szándék ellenére az emberek arrogánsak, lekezelőek, és elutasítóak.

Persze minden kornak korszaknak megvannak a maga változásai, a maga lendületessége. De vajon minek a rovására megy mindez? Fura az, amikor egy gyerek simán letegez egy felnőttet, vagy kapásból szájal vissza, meg sem értvén, amit mondunk neki! Felnőtt egy olyan generáció, aki nem volt nevelve szülők által (kulcsos generáció) és most nekik, annak gyerekeik! Mivel nem hoztak magukkal nevelési értékeket, nincs is mit átadni a gyerekeiknek, akik mit sem tudnak a fent említett írott és íratlan szabályokról. Sajnos ezek a felnőttek arra nem veszik a fáradságot, hogy legalább az írott szabályokra megtanítsák a gyerekeiket! Így ők vakon indulnak bele a világba!

Az elmúlt időszakot az iskoláknál töltöttük, és fogjuk is tölteni. Ezt vállaltuk ezt tesszük. Nem könnyű olyan embereknek segíteni, akik nem értik miért akarjuk térben és időben koordinálni az ő vad haladásukat. Nem értik, az ott közlekedő autósok sem miért rabolok el az ő idejükből 5 másodpercet a reggeli rohanásban! Mert ők fontos lakói a városnak nekik minden percük ki van számolva, és különben sem tehetem meg, hogy megóvjam egy ember életét, amikor ő siet! Sajnos!!!! Mert ilyenek lettünk.

De a legszörnyűbb, amikor a pattanásig feszült idegrendszerű fiatal anyuka kiteszi a gyerekét, és a rengeteg gyerek és 30-as tábla ellenére padló gázzal távozik a parkolóból, hisz már így is késésben van! Nehéz erről indulat nélkül írni! Miért fontosabb az ő gyermeke élete a többiekénél? A többi ember nem fontos csak ő? Miért szájhúzás a válasz, ha megállítjuk 5 másodpercre a rohanásában?

A másik a száguldozó!A vashuszár, aki a kürt és a lemez védelmében mindenhatónak hiszi magát…Mit sem törődve a korlátozással és a rengeteg gyerekkel lassítás nélkül rohan át a beláthatatlan kanyarban. Majd amikor intek, hogy lassabban, hírtelen belefékez, mintegy jelezvén felém, ha megáll, akkor kiszáll és erejével bizonyítván azt, hogy neki joga van halálra gyilkolni itt gyerekeket! Aztán persze mivel nem egy 30 kilós nyugdíjast lát határozott léptekkel közeledi gázt ad és elhajt! Valószínűleg van, jogosítványa ismeri a táblákat és tisztában van a fékút hosszával is, sőt mi több valószínű gyereke is van!? Akkor meg miért?

De a leges legszebb az az a történet, amikor a fiatal apukazuhogó esőben hozza a gyerekét iskolába. A polgárőr jóindulatilag jelzi neki nincs felkapcsolva a lámpája! Fontos ilyen út és látási viszonyok között, hisz ha elé kanyarodik valaki az nem kevés bosszúság és pénz!

A gyerek kiszáll (14 éves lány) és elindul befelé a kapun. A polgárőr szól neki, hogy semmi gond csak a lámpát jelezte, hogy nem volt felkapcsolva! Mire a tini foghegyről:

– Miért olvasni akar???

Majd büszkén, hogy mekkora királylány volt, bent közli a követőivel, hogy milyen poénosat szólt be, és lehet közösen gúnyolódni, nevetni!

Kérdem én milyen felnőtt lesz belőle? Ha már most nem tud, értelmes ember módjára viselkedi? Ha már most nem tud különbséget tenni a segítő és az ártó szándék között…. és az a szülő vajon hogyan viselkedik a lakókörnyezetében?

Sok sok megválaszolatlan kérdés!

Természetesen ő kevés ahhoz, hogy elvegye a kedvünket! És hamarosan összeülünk az iskolákkal egy nagy közös prevenciós előadás sorozatra, a hogyan viselkedjünk a közterületen, és mit kell tennem a biztonságos úttesten történő áthaladáskor! És persze a társadalmi viselkedési normák sem lesznek elhanyagolható kérdések!

Persze nem lenne teljes a kép, ha nem írnám le, hogy bizony van egy jól nevelt, udvarias réteg is! Ők megköszönik a segítséget, türelmesen megvárják, amíg intünk…stb… És vannak olyan felnőttek, akik elé nem kell kilépni, mert, látják ,hogy a gyerek odaért a járdaszegélyhez!Ők nem sietnek pedig sokszor a platón a sok szerszám…nekik van 5 másodpercük egy emberéletre! És tudnak mosolyogni és kiszólni:

-Köszönjük! … Nekünk ez a szó sokat számít! Ha mindenki megértené azt, hogy azért vagyunk ott, mert a mai fiatalok zöme zenét hallgat, beszélget átkelés közben és nem figyel a környezetére! Ha megértenék főleg a szülők, hogy amit mondunk vagy teszünk az segítő szándékból tesszük, sokkal könnyebb és vidámabb lehetne az együtt élés a városban.

Ne siessünk! Adjunk esélyt a velünk együtt élőknek arra, hogy nekik is élhető legyen a város! Egy kis előzékenységbe még nem hallt bele senki! Néha lassítsunk le és segítsük a másik embert akár gyalogos akár autós, hogy könnyebb legyen a napja! Talán nem is oly sokára visszaadja és akkor meg nekünk lesz jobb ez által a napunk… és ez ilyen egyszerű!

Záró gondolatként: Akinek nem inge ne vegye magára… de akinek inge az igenis gondolkodjon el rajta vajon megéri majd, ne agy isten egy esős reggelen nézni, ahogy a kocsija alól a tűzoltók kihúzzák az iskolás gyerek testét? Ugye hogy nem?

Soha nem fog megtörténni, amíg mi ott vagyunk reggelente! De ne kelljen nekünk minden reggel széllel szemben…..

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!