A Terta T331 rádió 1955
Mint a falkás cikkben már írtam a gazda egy vagyont dorbézolt el két Terta rádióra Mind a kettő rádió 1955-ös kiadású. Most a T331-et vette elő. A róla szóló cikket meg velem íratja meg. Azt mondja fáradt, sokat matatott a rádióban…
A Gazda T331-ese. Nem olyan szép, mint a Sík Béla gyűjteményében található, de lehet, hogy a fa része így marad, patinás, nem megrongálódott
Ez egy középszuper készülék. A kisszupereknél nagyobb (és micsoda meglepetés dadamm:) a nagyszupereknél kisebb. A külalak és a kapcsolási rajz áttanulmányozása után nehéz lenne letagadni, hogy az Orion néhány évvel korábbi szintén 331 számot viselő típusa ihlette (megkapták a gyártási jogot), a hangszóró azonban vadonatúj fejlesztés. A felhasznált anyagok és a kidolgozás gondosságát tekintve is a két véglet között van. Egy jó állapotú középszuper készülékkel a környező országok középhullámú adóit is lehet fogni (megfelelő antennával), rövidhullámon meg majdnem egész európát. Abban az időben a Szabad Európa volt szinte az egyetlen, amit rövid hullámon az emberek hallgattak, pedig a Vatikánnak és Tiranának (Albánia) volt magyar nyelvű rövid hullámú adása. A Gazda egyszer belehallgatott a Vatikáni rádió műsorába, de maradt az akkoriban elérhető három magyar adónál.
Az eredeti Orion típusról a Rádiótechnika című újság a következőt írta (A helyesírásra is érdemes odafigyelni):
1950-ben jelent meg a 330-as typusszám alatt az Orion gyár nagy tetszéssel fogadott 3+2 csöves szuper készüléke. Impozáns, ízléses kivitele nemcsak a magyar közönség hanem a külföld érdeklődését is felkeltette és méltán hirdette az új szocialista ipar fejlődését.
Sajnos a rádiónak nincs meg a hátlapja, így jól olvasható a figyelmeztető felírat:
Vigyázz a rádió ráz
Érdekes, hogy a felírat nyelvezete mennyire szokatlan. Pár évtized alatt tetten érhető a nyelv változása.
A tartalmát pedig érdemes komolyan venni. A készülék nyers egyenirányított anódfeszültsége (ma tápfeszültségnek mondanánk) 265 V. Aki ezt megtapogatja bizony nem fog neki örülni. (A gazda mesélte, hogy már fogta meg, de utána olyanokat gondolt, hogy maga is elpirult)
A gyártási szám nem tartalmazza a dátumot
Bekapcsolás után a készülék nem működik. A skálaizzók világítanak, a csövek felfűtenek, de a műsor nem szól. Mondtam is a Gazdának, minek adott ki ennyi pénzt egy ilyen vacakért, amikor a telefonjában is van rádió, de olyan csúnyán nézett rám, hogy egyből szaladtam a helyemre.
A varázsszem. Nem sikerült rendesen megvilágítani, azért egy kis GIMP sokat segített
A gyártási szám időnként tartalmazza a gyártási évet. Ez most nem az az eset. A gyártási szám felett a MEO (szovjet készülékeken az OTK) a Minőség Ellenőrzési Osztályra utal, amely a kész termékeket ellenőrizte. Manapság talán a Quality Passed felírat jelentése hasonló. A szám a minőség ellenőrzést végző munkatárs azonosítója.
A varázsszem sem működik, Szinte biztos, hogy itt is a cső ment tönkre ugyan úgy, mint az Orion 820A esetén. Hiába ugattam, a Gazda nem mért rá a csőre. A fényképen látszik, hogy itt egyszerű csavart és nem ricnis fejűt használtak. (én tudom ám, hogy recézett fejű, de a Gazda nem foglalkozik ilyen apróságokkal) a varázsszem rögzítésére. A varázsszem ugyan az a (már 1955-ben is) ősöreg EM4, mint a már említett Orionban.
Itt azonban még megvan (ha a képen kicsit hátra is csúszott) a varázsszemre való posztó gyűrű, ami a fa házon való átvezetést segíti (vagy hogy kell ezt mondani, szóval ott van a fa és az érzékeny üveg között, és védi az üveget a karcolástól és egy kicsit a fát a melegtől).
A Gazda hanggenerátora. Nem működik, pedig az előlapja szép (majd nyáron megcsinálja)
A beteg csatornaváltó
A Gazda gondolta hanggenerátorral kipróbálja a végfokot.
Van neki egy szovjet, ami egybe van építve egy érdekes frekvenciamérővel, és van egy amit 1986-ban ő épített. Természetesen a szovjet darabhoz nincs meg a mérőzsinor. Nem baj a saját építésűhöz bármilyen vezeték megfelel. Azt meg nem sikerült bekapcsolni. Valami tönkre ment benne az évek alatt (azt mondja 10 éve még működött). A Gazda rakja vissza a műszereket a helyükre, de az a fura csillogás a szemében az nem hagy nyugodni. Mondja lépjek hátrább, majd fog egy csavarhúzót (mint egy ceruzát) és a Q jelű gramophon bemenethez érinti. A hangszóró valami borzalmas hangot ad ki. A gazda vigyorog. A végfok működik. Néz egy összefirkált papírt.
Természetesen én, a mesélő sem maradhatok ki.
Azt mondja kapcsolási rajz. Vakarja a fejét, számolja a csövek lábait. időnként megpiszkálja a egyiket másikat. A hangszóró olyankor serceg. (azt mondja ez csak nagyon hozzávetőleges mérés az igazi valami szignálgenerátor lenne, de az egyáltalán nincs).
A csatornaváltó csatlakozóinak piszkálása semmilyen hangot nem eredményez. Na itt a baj mondja, majd fejet vakar (ma már sokadszor. Miért nem használ bolhanyakörvet? Nem viszketne). A csatornaváltó érintkezői nem érintkeznek. Fejvakarás, a csatornaváltó forgatása, kiderül, hogy az érintkezők egyik része akkor érintkezik, ha kicsit balra, a másik része, ha kicsit jobbra fordítja el a gombot. Hát az nem megoldható, hogy ugyan azt a gombot egyszerre tekerje mindkét irányba. Más megoldást kell keresni. Az esetet elküldi a „levelező listára” (ez valami olyan, mint amikor mi az udvar közepén ugatva cseréljük a híreket). A gyűjtőtársak válaszolnak, de közben beesteledett. A Gazda álmos. Már én sem kísérem figyelemmel összegömbölyödve alszom Gazdasszony lábánál. Holnap is lesz nap (vagy máskor). Majd akkor szétszedi a csatornaváltót.
Frissítés
A készülék megtekinthető volt a szigethalmi Hegedüs Géza Városi Könyvtár kiállításán
Szólj hozzá!
Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!