Az erőszak széljegyzete

Érdekes dolog történt ma velem. A Mű úti hév átjárónál egy jól megtermett férfi egy nőt ráncigált, akinek gyerek volt a kezében. Mindenképpen el akarta tőle venni, a nő ellenállt. Nagy dilemmában voltam, nem tudtam az előzményeket, csak a történéseket láttam, és nem tudtam, odamenjek, szóljak közbe? Akkor biztos verekedésbe torkollik a dolog. Úgy döntöttem, hívom a rendőrséget.

A helyszín még egyszer A hév átjáró és a buszmegálló közötti terület.

Mint látjuk, megközelítőleg 160méter légvonalban.
Nos, ott tartottam,hogy hívom a rendőrséget.. 112 megcsörget ( ami lássuk be, egy teljesen felesleges dolog, mert pont annyit is ér.. csak időhúzásnak jó, érdemben semmire se lehet menni velük ), ő kapcsol a rendőrségre.. történetet helyszínt megint elmondom, a válasz:

-szólok a járőrnek.

a várakozás 5. percében a férfi elvette a gyereket, leült a betonszegélyre, a nő kérlelte, adja vissza a gyereket… a 10. percnél lenyugodtak a kedélyek, a férfi csak fogta a gyereket, a nő már csak állt vele szemben, de ahogy láttam, a fülbevalóját kivette, és oda adta a férfinek.

Ez volt az a pont, amikor el kellett indulnom, nem tudtam megvárni a rendőrséget. Nem tudom mikor értek oda, ha egyáltalán oda értek, és csak remélni tudom, hogy helyzet megoldódott, és a kialakult „nyugodt” patthelyzetet sikerült feloldaniuk békésen.

Mindenesetre érdekes, hogy légvonalban a rendőrségtől alig egyszáz méterre történő esetleges erőszakos bűncselekményt ami egy nő és gyermek ellen követnek el, simán végig lehet csinálni.

Köszönjük azoknak, akik felelősek a rendért, és üzenjük nekik:
Nincs rend még mindig, pedig sokszor eltelt már az a bizonyos két hét….

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!