Nagy utazás 9. rész

Ez a Nagy Utazás 9. része az 1. 2. és 3. 4. 5. 6. 7. 8.  rész korábban jelent meg

A menekülőktől tudtam, hogy az ellenség a tenger felől hajókkal támad, a szárazföld felől csak egy kisebb egység zárja a menekülés útját.

A csapatokat így állítottam fel:

A gyalogos főerők előtt haladtak a parittyás-nyilas „mesterlövész” csapatok. Ezek a csapatok egymással együttműködő négy fős egységekben támadtnak a menetelő, vagy pihenő ellenséges csapatokra. Addig lőtték őket, amíg egy kisebb csapatot nem küldtek az üldözésükre. A lehetőségekhez képest az üldöző csapatok elöl elmenekültek, és megfelelő, lehetőleg jól előkészített helyen (ahol más csapatok már lesben állnak) az üldözőket is megtámadták, sokszor megsemmisítették.

A hajóhadunk megvárta, míg az ellenséges had elhagyta a kikötőt, majd a part felé kényszerítette. Ez messze nem volt olyan egyszerű, mint ahogy leírtam. A megtámadott hajók jóval nagyobbak voltak, és sokkal több vitorlájuk volt. Az, hogy mi jóval nagyobb orrvitorlát használtunk, illetve a kisebb hajótest manőverezésnél nekünk biztosított némi előnyt.

Egész nap ment a macska-egér játék szorítottuk az ellenséget a part felé. Parittyákat, illetve katapultokat használtunk, egyelőre csak „kis” kőlövedékekkel. A katapultos hajók amennyire lehetett igyekeztek takarásban maradni. A manőverek során mindkét oldalon történtek veszteségek, mivel a tolongásban hajók ütköztek össze, a lövöldözéssel csak kisebb károkat okoztunk egymásnak. A nap már régen lement, csak a legbátrabb kapitányok merték folytatni a manőverezést. Mivel az ellenséges hajók nagy része is lehorgonyzott, az éjszaka nekünk hozott egy kis pozícióelőnyt. Napkelte előtt a vezérhajónk árbockosarában kigyulladt egy fáklya, ami a támadás kezdetét jelezte. A hajókon utazó katonák előkapták nyilaikat, parittyáikat, és tüzes záport küldtek a lehorgonyzott hajókra, illetve a kőhajítók is átváltottak a nagy kövekre. Percek alatt 7 hajó égett 3 süllyedt. A többiek megadták magukat. Ezúttal Dávid győzte le Góliátot. Ugyan nekünk volt több hajónk, de kisebbek, kevesebb személyzettel.

A harc percek alatt eldőlt. A béke még odébb volt. Az ellenséges hajókon összesen olyan 5-700 ember lehetett. Gyorsan kellett intézkedni, mert a szövetséges hajósok közel 1000 főt számláltak. Ennyi „vendéget” egy város sem tudott élelmezni, a hajókon az élelem meg fogytán volt.

Az ellenséges hajókat alaposan átvizsgáltattam saját hajóácsainkkal. A szakemberek gyorsan megértették egymást. Az éjszaka még ellenségnek számító emberek büszkén mutatták be a hajóikat.

A technikai fölényük vitathatatlan volt. A puskapor használatára ugyan nem történt utalás, de a hajók kabinos felépítése, a hajókon használt eszközök megmunkálása messze meghaladta a partvidék legjobb mesterembereinek képességét is.

Az idegenek nem voltak annyian, hogy a parti városok rabszolgaigényét ki lehetett volna elégíteni (azt soha sem lehetett). A legerősebbekért nagy volt a harc. Bizony a büszke parancsnokok úgy veszekedtek egymással a legerősebb rabszolgákért, mint a gyermekek.

Az én parancsnokaim a mesterembereket szerezték meg. Ebben nem is nagyon volt verseny, mert mindenki erős rabszolgákat keresett a kőfejtőbe, favágáshoz és a hajóépítőbe. Mivel minden város meg van győződve, hogy az ő mesteremberei a legjobbak, az elfogott mesteremberek nem érdekelték őket.

A legígéretesebb a két kovács és a fél tucat hajóács volt. A fazekas és takács, írnok is jól jöhet.

Délre már elosztottuk a foglyokat és a zsákmányt. 5 zsákmányolt hajót sikerült megszereznünk, illetve az értéktárgyak és fegyvereknek majdnem a felét. Ezeket részben a saját, részben a zsákmányolt hajókon helyeztük el. A vízkészleteinket feltöltöttük és annyi élelmet vettünk fel, amit a város adni tudott. Ez nem volt sok, de elég volt arra, hogy biztonsággal elindulhassunk. Sajnos a saját embereim part menti hajósok voltak, ezért éjszaka csak nagyon indokolt esetben ismert útvonalon kockáztatták meg a hajózást, ez a hazaút idejét nagyon elnyújtotta. Sajnos a futárhajók kapitányai vitték a híreket haza rájuk nem számíthattam.
Nem szívesen ismerem be, hogy ilyen keményen túljártak az eszemen, de ez történt.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!