Két Melodyn rádió
Ez a cikk nem az én munkámról szól. Ezúttal a krónikás szerepét vállaltam.
Egy gyors áttekintés a készülék belsejéről
Bálint Keresztfiú kapott a barátaitól egy Melodyn rádiót. Aztán én is találtam egyet a padláson… Milyen jó, hogy tudom, milyen rádióim vannak!
Egy gyors vizsgálat után kiderült, hogy mindkét rádió elektromosan siralmas állapotban van. Az egyiknek teljesen beállt a forgókondenzátora. Kiszerelés közben az egyik csavar beletörött.
A másikból láthatóan hiányzik néhány alkatrész és a KF serlegek rögzítése, ami arra utal, hogy a hangolás nem a gyári értékeken van. A csőkészlete hiányos.
Ez a hatalmas kondenzátor gondoskodik a tápfeszültség szűréséről. Ha kiszárad a készülék búgni kezd
A két készülék szemrevételezése során kiderült, hogy két eltérő széria. Az első, ami szembeötlő volt, hogy a hangszóróselyem (itt vászon) az egyiken mintás, a másikon egyszerű. A sasszét az egyikben facsavarok tartják, a másikban a fa lapba süllyesztett metrikus anyákkal oldották meg a rögzítést.
A tápegység megoldása a két készüléken eltérő. Az egyiken látható a 110V/220V átkapcsoló helye, a másiknak a hálózati trafója jóval kisebb, és nincs nyoma az átkapcsolónak (ami a másikba sem volt megvalósítva, csak a helye kiépítve).
A forgókondenzátor földelő fonatának leforrasztása az előlapról. (Ehhez azért nem ártott volna erősebb páka)
A típust 1967-tól 1972-ig gyártották. Már a tápegységben szelén egyenirányító teszi a dolgát, illetve még két aranytűs germánium dióda található benne, ami abban az időben igen korszerű dolognak számított.
Az eddig bemutatott készülékekhez képest nagy újdonság a nyomtatott áramkörös szerelés, ami jelentősen leegyszerűsíti a gyártást és a szervizelést is. A készülék három nyomtatott áramköri kártyán került megvalósításra. Az egyik az „URH doboz”, a másik az AM áramköri rész a harmadik a hangfrekvenciás végfok.
A megszorult tengely a skálahúrral
A javítás
Az első ötlet a két forgókondenzátor cseréje volt, de a bekötésük erősen eltért. Bálint nem vállalta, hogy az eltéréseket értelmezze (némi munkával talán megoldható lett volna). A megoldás az lett, hogy a két forgókondi meghajtó tengelyét kicseréltük.
Itt egy üvegcsöves olvadóbiztosítónak kéne lennie… (A biztosíték jogi fogalom)
Ez nem ment annyira egyszerűen, mint hallatszik, mert a tengely végén található finom fogazású fogaskereket pontosan kell pozicionálni a kondenzátor tengelyén levő fogas ívhez képest (Erről szép lett volna valami fotó, de a megmutatandó rész mindig takarásba került). Ehhez azonban annyi segítség van, hogy a tengelyt tartó spiáterben a furat nagyobb, mint a csavar átmérője. Néhány próbálkozás után azonban az eredmény vállalható lett, egy kis kenőanyag teljesen megoldotta a maradék „darálást”.
Kiderült, hogy elölről elfelejtettük lefotózni (így is több, mint 100 kép készült), ezért Sík Béla képét vesszük kölcsön
A visszaszereléshez a szétszereléskor leforrasztott 11 vezetéket vissza kellett forrasztani. Itt megint jött a szokásos gond, hogy több azonos színnel jelölt szigetelés is volt, ezért a fényképeken, csak a vezetékek nyomvonala alapján lehetett őket beazonosítani. (igen a szétszedés első három szabálya: fényképezni, fényképezni, fényképezni és videózni).
A skálahúr visszahelyezése egy külön kaland volt (vajon miért van hasonló mondat minden olyan beszámolóban, ahol a skálahúrhoz is hozzá kell nyúlni?). A mutató a skálahúrra rá van csomózva, nem egyszerű mozgatni. Végül az egyik feszítő görgőt lazítottuk meg, és a teljes húrt mozgattuk amíg a mutató a kívánt helyre került.
Sajnos még a felújítás messze van a késztől. Az IZOSTAT kapcsolók súlyosan kontakthibásak, a középhullámú vétel valamitől erősen zajos, az URH azonban jól működik. Felmerült a készülék áthangolása „nyugati” URH-ra, ez még odébb van.
A rádió a szigethalmi könyvtárban 2016. julius 18 és 25 között megtekinthető
Szólj hozzá!
Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!