A Gazda csinált egy egész elfogadható kiállítást a szigethalmi könyvtárban. Sajnos én személyesen nem mehettem be, mert a Gazda szerint kárt tettem volna  a könyvekben. (van annál felemelőbb egy könyv sorsában, mint egy kutya nasijaként végezni?)

A kiállítás két mottóval írható le:

• 1955
• Variációk egy témára

A legtöbb típust gyártották 1955-ben is, illetve variációkat mutatott be egy-egy típusra.

Az első kör a „Néprádió”

A Néprádió ötlete a német Volksempfänger-re vezethető vissza. A német eredeti egy audion rendszerű vevő volt. Az 1930-as években ez volt az elfogadott technika, de az 1940-es évek végére már a szuper rendszerű vevők jelentették az általános színvonalat. Az alapötlet az volt, hogy egy olcsó, elfogadható minőségű rádiót gyártsanak, amit azután ártámogatással elérhetővé tesznek szinte mindenki számára (ne felejtsük el, hogy a rádió még 1949-ben is erősen luxuscikknek számított).

A Néprádiót 1949-ben kezdték gyártani. A tervezés alapelve:

Ami nincs beépítve, azt nem kell legyártani, nem kerül pénzbe és nem romolhat el.

Az eredmény egy nagyon egyszerű, strapabíró szerkezet lett. Ezt a jól sikerült konstrukciót több másik készüléknél is felhasználták. A gyártást 1949-ben kezdték meg.

Eleinte préselt alumínium dobozzal készült, ez azonban nem felelt meg a korabeli érintésvédelmi elvárásoknak, ezért áttértek a hagyományos fa kávára.

A Népszuper egy korábbi változat ugyan erre a témára, azonban a felhasznált alkatrészek száma magasabb, a beépített folyamatos hangolás és skálamechanika miatt egy drágább, igényesebb konstrukció. A készülék kapcsolása több hasonlóságot mutat a középszuper készülékekkel, mint a kisszuperekkel. A Phillips 1947-től gyártotta, majd az Orion is átvette a típust.

A Néprádió technikáját használja az Orion 130A rádió, ami annyiban tér el az alapmodelltől, hogy folyamatosan hangolható és van egy kis skálája is, valamint a doboza jelentősen igényesebb.

Az Orion 140A pontosan ugyan úgy néz ki, mint a 130A, de a hangoló gomb kihúzásával rövidhullám (Szabad Európa, Amerika hangja, Tirana, Vatikáni rádió) vételére is alkalmas volt. A kép elkészülte óta megtörtént a gombok felújítása is (Erről lesz külön cikk). A kávára ráfér egy alapos tisztítás, mert az aranyozás nem megkopott, hanem eltűnt a kosz alatt. Mondtam a Gazdának, hogy lenyalom örömmel, de elzavart. Ki érti a kétlábúakat…

A Gazda 140 A készülékén egy korabeli átalakítást is meg lehet csodálni: A hálózati csatlakozó dugót átalakították, hogy a mai aljzatokba is be lehessen dugni.

Az 130 A és 140 A rádiókat is 1955-1956 években gyártották

A következő rész egy olyan sorozatot mutat be, ahol ugyan azt a technikát gyártották különböző gyártó és típusjelek alatt

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!