Rendszeresen jelennek meg cikkek, hogy vadászok kilőnek kutyákat. Ismeretlenek (vadászfegyverrel, vadász módszerekkel), néha még kerítés mögött (a Gazda saját területén) tartózkodó ebet is lőnek ki.

Eegy konkrét eset ürügyén szeretnék megint a vadászok és a kutyák viszonyával foglalkozni.

A vadászati törvény régebben azt írta elő, hogy a vadásztársaság köteles egy marék lőszert adni annak a vadásznak, aki a területén kilő egy kutyát. „Nem megerősített információk szerint” ez olyan esettekhez is vezetett, hogy  a vadász a faluban lelőtte a kutyát, majd elvitte a vadászterületre.

Egy alkotmánybírósági határozat a kutya kilövésének szabályait módosította. Többek között a kötelező lőszer javadalmazást kivette a törvényből, a kutya kilövésének lehetőségeit korlátozták.

Akkor nézzünk egy konkrét esetet (nem rendelkezem információval, hogy eldöntsem, hogy kinek van igaza, ha van egyáltalán valakinek, a helyzetet szeretném bemutatni).

Mi történt? Kutya szaladt, lövés dörrent, kutya nem szaladt.

Van két állítás:

• A kilövés jogos volt (A vadász és a vadásztársaság)
• A kilövés nem volt jogos (A kutya gazdája)

Kinek van lehetősége bizonyításra?

Van lehetősége a vadásznak bizonyítani, hogy a lövés jogos volt?

Van lehetősége a kutya gazdájának bizonyítani, hogy a lövés nem volt jogos?

Ha feltételezzük, hogy nem volt jogos a lövés (Csak a gondolatkísérlet kedvéért) a kutya életét a vadász visszaadja?

Ha most az esetet kivizsgálják, milyen bizonyítékokat tud bármelyik fél felmutatni? A cikk alapján implicit vagy explicit módon az összes az ügyben érintett fél hazugsággal vádolja egymást.

A törvény a vadállomány védelmében írja elő (vajon miért a tilalmas vadászati módok között?) a vadat űző kutya kilövését. Ezzel a vadászok a vadállomány védelmét szolgálják, vagy a hagyományoknak adóznak?

Itt csak a kérdést tudom feltenni, nem feladatom megítélni, hogy mit tekintünk az állomány védelmének.

A 2012. évi II. törvény 193. § és a 1996. évi LV. törvény összeolvasása után az jön ki, hogy kutya póráz nélkül csak magánterületen, vagy kutyafuttatóban lehet. Sem Szigethalom, sem Szalkszentmártonban nem tudok kutyafuttatóról, tehát a házaspár a kutyáról a legnagyobb jó szándékkal és körültekintéssel sem tudta volna a pórázt jogszerűen levenni. (Vajon volt lehetőségük a magyar jogrendszert megismerni?) A „hatalom” tehát nem adott lehetőséget a jogkövető magatartásra. (A kutyának néha muszáj szabadon futnia) Budapesten ismerek pár futtatót. Zorró kutya egy ilyen futtatóból kiszaladva okozott kis híján balesetet, mivel az egyik ajtaja nem csukódott rendesen, tehát ahol van kutyafuttató az sem feltétlenül alkalmas a feladata ellátására.

A helyzet összességében gerjeszti a feszültséget a kutyások és a fegyveresek (A szóhasználat indoklása később) között, hiszen két érdek feszül egymásnak:

• A kutyák energiáját le kell vezetni
• A kutyát a vadászok dúvadnak tekintik

Mi lehet a megoldás?

A vadászati törvény szövegének rendezése, mivel vadász a kutya gazdájának a kilétét a helyszínen csak kivételes estekben tudja felderíteni.  A felvezetőjének, felügyelőjének felderítésére ellenben képes lehet.

Annak előírása, hogy a kutyák kilövését a vadász megfelelően dokumentálja. Ezzel az események bizonyíthatóvá válnak.

A várossá nyilvánítás feltételei közé fel kell venni, hogy X kutyánként Y négyzetméter kutyafuttatót kell létesíteni (ha már a kutyák összeírása kötelező).

Ha nincs kutyafuttató, akkor ki keljen jelölni egy területet, ahol a kutyák szabadon futkározhatnak.

A törvényi szabályozás pillanatnyilag nem veszi figyelembe, hogy a kutya és a gazdája között a kötődés nagyon erős

A vadászok azt állítják, hogy utálják kilőni a kutyákat, az itt linkelt ügyből mégis eljárás lett, ahol a vadászt elmarasztalták, tehát feltételezhető, hogy annyira ki szerette volna lőni a kutyát, hogy utólag is bizonyíthatóan megszegte az előírásokat.

A feszültséget tovább árnyalja, hogy a vadásznál az eset bekövetkeztekor fegyver van. Ez a magyar társadalomban önmagában hatalmas kiváltság, hiszen az „egyszeri ember” nem hogy fegyvert nem tarthat, de még a tulajdonát sem védheti meg A testi épségét is csak az arányosság figyelembe vételével védheti. A kutya gazdájánál nincsen fegyver, tehát egy vita kialakulásakor (ha kellően körültekintő) nem győződik meg arról, hogy a vadász használja-e érvként a fegyverét

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!