Egyszer csak a Gazda talál egy Facebook posztot, hogy egy 1956 októberében játszódó filmhez keresnek rádiókat.

Veszi fel a kapcsolatot a kiíróval, jön megnézni milyenek a rádiók, tetszik neki. Megállapodnak a bérleti díjban és az egyéb feltételekben.

A felkészülés

Forgatás vasárnap. A szállító autó itt van fél hétre.A Gazdák álmosak, mi becsukva. Rádiók be az autóba (A két Pacsirta marad, azok nem férnek bele a korba).  Gazda be a kellékes kolléga mellé. Irány a forgatás.

Érkezés, kipakolás. Egy rozoga a falra szerelt külső lépcsőn kellett felvinni a nagy nehéz rádiókat az emeltre, ahol a „rádió szerelő műhelyt” kellett berendezni.  Kicsit fura, hogy 1947 és 1955 között kiadott típusú rádiókkal rendeztünk be egy 1956 október 25-én folyó párbeszédhez a műhelyt. Akkoriban valószínűleg 1936-tól 51-ig voltak rádiók egy műhelyben. Ezek a készülékek az első években elég ritkán hibásodtak meg.

Az oszcilloszkóp (jelalak vizsgáló) nem volt a korabeli rádió szerelő műhely szokásos felszerelése, mivel igen nagy értékű készülék volt. Valószínűleg többe került volna, mint az egész műhely a helységgel együtt. A látványosabb megjelenés érdekében feltételeztük, hogy a Mester „szocialista összeköttetéseken” keresztül kedvezményesen (ezt ma úgy mondják: „leesett a kamionról”) jutott hozzá egyhez.

Amíg megy a berendezés és várjuk, hogy az előző jelenet felvételei befejeződjenek, a színészek a jelenetet gyakorolják. A szöveget eleinte papírról olvassák, de pár perc múlva leteszik. Akkor már nem a szöveggel, hanem az előadásmóddal foglalkoznak. A szövegen néha igazítanak. Kiderül, hogy a Corvin és a Corvin köz nem ugyan az.

A jelenet

A párbeszéd egy rádiószerelő mester és a két segédje között zajlik. Hatalmas készülődés:

• Milyen inget hordtak akkor?
• Lehet csíkos?
• A köpeny úját fel kell tűrni? (a segédnek semmi képen)

Látszott, hogy komoly kutatás előzte meg a forgatást, de folyamatosan jöttek az újabb és újabb kérdések, amire választ kellett találni. Az egyik nadrág kicsi, a másik nagy. Az ing úja hosszú Segéd 1-nek a frizurája nem fér bele a korba. Kap egy svájci sapkát (azt nem csak utcára, hanem munkához is hordták).

Segéd2 borostás. Úgy marad, nincs idő borotválkozni

Nagy nehezen a műhelyt is berendezték. Volt vele baj rendesen:

• Mit lát a kamera?
• A három ember elfér?
• Minden ki van takarva, ami nem korabeli?
• Melyik rádió működik? (itt azt jelenti, világít)
• A stáb elfér?

A szereplők gyakorolják a szöveget, belakják a díszletet. Egy pár rádiót átrakunk, mert útban van, vagy mást kell takarni.

Némi gondolkodás után az Orion 140A rádió lett a jelenet sztárja, mert nagyon szép állapotú (akár 1956-ban is nézhetett így ki), működik és elég kicsi ahhoz, hogy a párbeszédek felvételét ne zavarja.

A Gazda éhes

Rendelnek szendvicset. A Gazda is kér. A munka megy tovább. A rendező mondja legfeljebb háromszor veszik a jelenetet. A 12-es csapót kétszer veszik. Aztán még vagy 5 további jön. A jelentet legalább tizenötször veszik fel, majd jönnek külön a párbeszédek. Pár óra alatt kész az egész. A szendvics közben elfogy a Gazdának nem jut. Nem baj rendelnek pizzát. Kis eszmefuttatás alakul ki, hogy 4 négysajtos helyett nem gazdaságosabb-e egy 16 sajtos.

A jelent folyamán a Mester a kész rádiót bekapcsolja. Egyszer a párbeszéd elhúzódott a rádió felfűtött és üvöltött rajta a Kossuth. Sokkal szebben, mint otthon 2 méteres antennával. A teljes stáb lemerevedett. Onnantól fogva odafigyeltek arra, hogy csak bekapcsolják, de ne adjanak rá hangot.

A jelentet jó hangulatban lassan elkészült. A végére a Gazda is tudta a szöveget.

A jelenet végén lecuccolás. Közben a kérdés: Egy R10 katonai adóvevőt hogyan használtak (ez a következő jelenet). A Gazda csak a vállát vonogatja, de a rádióst alakító színésszel pillanatok alatt összehoznak egy mozdulatsort, ami alapján egy a típust nem ismerő néző elhiszi, hogy valódi.

A készülék egy igazi hidegháborús darab. Az előlapra nagy betűkkel rá van írva, hogy „ELG.IS.HALLJA” Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy „Az ellenség is hallja” (tehát figyelj oda mit mondasz).

Az R-10-el 4-16 km távolságban lehetett kapcsolatot teremteni. Ha volt a két antenna között optikai rálátás akkor akár valamivel nagyobb távolságra is. Az antennák a készülék előlapját takaró fedélbe voltak rögzítve. Használat előtt ki kellett venni és összerakni. Legyünk rá büszkék. Magyar mérnökök tervezték, a Telefongyár gyártotta.

Frissítés

A film közben elkészült. Itt lehet megtekinteni. A Gazdát az egészből annyi érdekelte, hogy a rádiói és egyéb kütyüi jól néztek ki.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!