Hogy tüntessünk el egy ADHD-s gyereket az iskolából

A történet, amit megosztok felháborító, és megdöbbentő hogy a XXI. században ilyen megtörténhet. Az okokat csak találgatni lehet, a túlterhelt tanerő, az intézmény értékelésének csökkenése is szerepet játszhatott abban az általános iskolában, amit egy egyház működtet. A nevet megváltoztattam, az iskolát nem nevesítem.

Adott egy ADHD-s 8 éves kisfiú, köznyelvben hiperaktív, figyelemhiányosnak is hívják. Őt a szülei egy dunaparti városka egyház által működtetett iskolájába íratták be, remélve, hogy a darálóként működő állami iskolánál színvonalasabb oktatást kap gyermekük, megkapja azt a figyelmet, és foglalkozást, amire szüksége van. Az első osztályt a gyermek hiba nélkül vette, bár az osztályfőnök már akkor panaszkodott rá a betegségéből adódó problémák miatt.

Jött a második osztály, és az osztálytársaknak feltűnt, hogy a tanárnő nem szívleli Béluskát ( hívjuk így a kisfiút ), és egyre másra panaszkodtak rá. Megtörtént, hogy Bélus az osztályteremben volt a tanárral, miközben az udvaron összeverekedett pár gyerek. Amikor beértek az osztályterembe, már mindenki azt mondta, Béla volt aki erőszakosan viselkedett a többiekkel a szünetben…

Nem volt egyszerű az élete sem a gyereknek, sem a szülőknek, mert egyre többször lettek behívva az igazgatóhoz, a javarészt mondvacsinált indokok miatt. Többször elküldték orvoshoz, és mindannyiszor kaptak „használati utasítást” a vizsgálatok után, hogy miként kell foglalkozni Bélussal az iskolában. Ezeket a tanárok figyelmen kívül hagyták, és csak a rossz gyereket látták benne. Majdnem minden találkozón elhangzott az igazgató részéről – hol burkoltan, hol nyíltan -, hogy Bélus nem kívánt gyerek az iskolában, és a szülőknek el kellene gondolkozni arról, hogy átviszik másik iskolába. Ezt a szülők nem tették meg, mert véleményük szerint még mindig színvonalasabb oktatást kap a gyerekük itt, mint más állami iskolában.

Majd eljött az utolsó beszélgetés, ahol az igazgató közölte, hogy a legutolsó beszélgetésükkor javasolt iskolaváltás nem történt meg, amit nehezményez, majd választás elé állította a szülőket:
Vagy elviszik a gyereket az iskolából, vagy kicsapják, mert HOMOSZEXUÁLIS!

Jól olvassátok, egy 8 éves gyerek homoszexuális, és ezért kell távoznia az iskolából!

Az igazgató egy 2017 április 21.-i törvénymódosításra hivatkozott, és elmondta, hogy Bélus mindenkit ölelget, puszilgat, trágár kifejezésekkel illeti az iskolában a gyereket, amiben erős szexuális kifejezés van, és a gyerekek elmondása szerint a hátsó felét az egyik osztálytársa kukijához nyomta! Javasolja, hogy önszántukból vigyék el a gyereket az iskolából, mert ha nem, akkor nekik erről feljelentést kell tenniük, és az bizony nem csak a szülőket, hanem a gyereket is meg fogja hurcolni!

Bélus szülei szóhoz sem jutottak első döbbenetükben, így nem kérték azt, hogy mutassa meg az igazgató a hivatkozott törvényt. Eszükbe sem jutott, hogy feléjük ilyen megkeresés nem történt az iskola részéről a tájékoztató füzeten keresztül, és az osztályfőnöki órán sem merült fel ilyen gond! Nem is merülhetett, hiszen Bélus igaz, hogy izeg-mozog, nehezen figyel az órákon, szeret csacsogni és közvetlen, de káromkodni még nem hallották soha, sőt ők sem szoktak otthon, vagy ha még is, akkor sem szexuális aktust javasolnak, hanem maximum a fenébe küldik el az éppen haragjukat kiváltó eszközt.

Nem volt választásuk, kivették a gyereket az iskolából, és átíratták egy állami iskolába. Bélus nem értette a helyzetet, és megszeppenve kérdezte szüleit:
-Most haragudtok rám?

Természetesen nem volt a válasz, hogy is haragudhatnának rá. Viszont neheztelnek az egyházi iskolára, az igazgatóra, az osztályfőnökre, akik csak megszabadulni akartak a problémás gyerektől, nem tanítani, és foglalkozni vele. Az, hogy milyen keresztényi hozzáállás ez, más kérdés… de egy 8 éves gyereket homoszexualitással vádolni mindenesetre felháborító, és minősíti az iskolát, hogy minden eszközt bevet annak érdekében, hogy a neki nem megfelelő gyereket eltávolítsa az intézményből.

Azóta az új iskolában pozitívan csalódtak a szülők, nincsenek magatartási problémák, mivel a tanárok odafigyelnek a gyerekre, betartva az orvos által javasolt módszereket, és kezdi behozni a lemaradását is a tananyagban. A mostani osztályfőnök szerint Bélus jól tanul, és kezelhető gyerek.

Mindez most történt, a XXI. században, egy dunamenti településen, egy egyházi iskolában….

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!