Maxot legyőzte a tüdősárkány
Max egy barátom. Párszor sétáltunk együtt.
Most nagyon szomorú vagyok
Ö Demény a Kötsög barátja, fogadott testvére. 12 éves. Ez egy kutyánál már tiszteletre méltó életkor. Már sajnálom, hogy csak néhány közös sétára mentem el vele. Mindig úgy terveztem, hogy majd a következőre. Amikor ott voltam csodáltam Deményt is Maxot is, hogy póráz nélkül ilyen szépen mentek Judit lába mellett. A séták nagy bulik voltak. Akkor is, amikor vidékre mentünk, akkor is, amikor a Hajógyári szigetre.(A kétlábúak jól becsaptak: egy darab hajógyárat sem találtam, pedig higgyétek el, jól megléptem a gazdáktól és alaposan átvizsgáltam az egészet)
Tóni macskát régebben vitte el a vesesárkány. Őt én már nem ismerhettem, de a Gazdák sokat meséltek róla. Egy hatalmas figura macska volt. Képes volt úgy végigmenni a szőnyegen, hogy a szőnyeg érezze magát megtisztelve, hogy rálépett. Aztán jött a sárkány. Napok alatt elvitte.
Judit bátor volt. Amikor kiderült, hogy Max nem gyógyítható és értelm
es tüneti kezelés sincsen, elengedte. Ezért nagyon tisztelem Juditot, hálás vagyok neki. Nem hagyta feleslegesen szenvedni a haveromat.
Az élet ilyen. Sok sárkány van. Valamelyik mindenkiért eljön előbb vagy utóbb. Hogy mikor, melyik, kiért ezt nem lehet előre megmondani. Tóni macska például még két éves sem volt.
A dolgunk a világban, hogy megszületünk, élünk és átadjuk a helyünket az utánunk következőknek.
Egy okos ember valahogy így fogalmazta meg:
Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.
Le sem tagadhatná, hogy ezt egy színházi ember írta (valami Lándzsátrázó Vilmos)
Egy másik brit így írta le (Egy későbbi magyar köztársasági elnök fordításában olvashatjátok)
….A mi dolgunk eldönteni, hogy mit kezdjünk az idővel, ami megadatik nekünk.
Azt, hogy mikor születünk meg, azt nem mi döntjük el, hogy mikor halunk meg, azt eldöntik a sárkányok. A mi dolgunk az (legyünk kettő vagy négylábúak) hogy, jól gazdálkodjunk az idővel, ami adatott.
Tudod azok a haverjaim, akik az erdőben élnek (legyen kutya, macska, nyúl, szarvas, vagy bármely más állat), ha bármilyen okból kicsit lassabb, figyelmetlenebb a szokásosnál egyből más ragadozók menüjének részévé válnak. Az emberek (jó esetben) vigyáznak a kedvenceikre. Ha kicsit rosszabb passzban vagyunk, nem ragadozók gyomrában végezzük, hanem a Gazda elvisz orvoshoz, aki meggyógyít. Így 2-3 év helyett akár több,mint 10 évet élhetünk. A probléma itt jelentkezik. Szerencsésebb fajtársainkat egy éjszaka elviszi valami gyors sárkány. A Gazda ismert egy nagyon fegyelmezett és okos snaucert. Egy reggel nem ébredt fel. Hidd el gyönyörű vég.
Vannak olyan sárkányok, amik sokat kerülgetik az áldozatukat. Sok fájdalmat szenvedést okozva. Ilyenkor van a gazdának felelőssége. Ne hagyja szenvedni a kedvencét feleslegesen, hanem kísérje el az állatorvoshoz egy utolsó szurira.
Nem tudom, hogy melyik verzió igaz:
Az, hogy az örök vadászmezőkön a haverokkal hajkurászhatjuk a nyulakat, ha elfáradtunk hat kezű gazdák simogatnak,
vagy az,
hogy a testem molekulái a talajjal elkeveredve növényekben és állatokban élnek tovább,
de mindenképpen hiszek az örök életben.
Ez mindenképpen jobb, mint nagy fájdalmakkal élni, mert nincsen ragadozó, amelyik egy gyors harapással megszabadítana a fájdalomtól.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy kis tüske okozta fájdalmat nem tudnánk elviselni, hanem azt, hogy ha már sétálni, enni és egyéb jó dolgokat sincs kedvünk csinálni, akkor el kell beszélgetni az állatorvossal, hogy van-e oki, vagy tüneti kezelés, és a legjobb belátásotok szerint dönteni.
Van egy kedves nagyon öreg barátunk (tényleg nagyon öreg). Az ő teste már tele van mindenféle sárkányokkal. Menni alig tud, rosszul lát, alig hall, néha a saját lábában botlik el, de boldog. Ha a gazdái otthon vannak a bejárati ajtó előtt alszik. Ha kijönnek a házból tartja a fejét vakaráshoz. a postást, kukást becsülettel megugatja. Újabban, ha nagyon rossz idő van bemegy az előszobába. Valószínűleg még egy darabig velünk maradhat, hála a sok fehér jutifalatnak, amit kap, de az állatorvos megadta az otthoni telefonszámát, arra az esetre, ha az állapota hirtelen romlana.
Frissítés: Sajnos barátunk csak közel egy hónapot lehetett velünk. Most kesereghetnék azon, hogy többet nem találkozunk, de én annak örülök, hogy milyen szép és hosszú élete volt. Képzeljétek el, még egy rakat macskája is volt.
Igen a lábai számától függetlenül, aki megszületik, abban biztos lehet, hogy meg is fog halni, de akire emlékeznek jó szívvel, az sose hal meg.
Szólj hozzá!
Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!