A Gazda nézegeti a falat. Mondogatja, hogy a Rádiótechnika újságoknak kéne már egy rendes hely (nekünk kellene már egy rendes hely, hogy este ne a Gazdák lábánál keljen punnyadni). A Rádiótechnika a Gazdánál komoly dolog, már hetek óta hol a falat nézi, hol számol, hol az újságokat nézegeti (Vajon ha sokat nézi kevesebb lesz?).

A probléma

A Gazdának van rengeteg Rádiótechnika újságja. Sok lapszámból több példány is. Tavasszal kiválogatták és sorrendbe rakták az egészet. A sokadik példányokat külön szedték, ezek mennek a börzére. Hátha valakinek pont ezek kellenek. 1962-től 2006-ig két lapszám kivételével minden megvan, ami azért elég sok évfolyam, évfolyamonként 12 szám (Ha ezeket én megkóstolhatnám…). Ez egymás mellé téve több, mint másfél méter. (Most eláruljam neki, hogy az első rádiótechnikát 1952-ben adták ki? Hiányzik neki 10 évfolyam.)

A padláson talált (na jó, nem csak úgy véletlenül talált, megkereste) egy megfelelően széles 2 méter hosszú bútorlapot (Ezt valamikor egy szekrény oldalának szánta, most előléptette polcnak). Elment a barkácsboltba vett tetőlécet. Darabolta, fúrta, csavarozta. Az eredmény úgy nézett ki, mint egy törpéknek szánt akasztófa.

A merőleges vágásokat egyszerűen bejelölte és levágta. A 45 fokos vágásokat gérvágó ládával csinálta. Bejelölte a lécet, majd szorosan összefogta az egészet és egy kis kézi fűrésszel elvágta.

Összesen 3 darab darabot kellet 45 fokban levágni, hát néztétek volna milyen fejeket vágott. Pont olyant, mint én a kutyasuliban és nincs kedvem leülni.

Végül csak elkészült a három darab polctartó. Ekkor szól Gazdasszony: Ezt le kell festeni.

Irány a festékbolt, a szín kiválasztása, a legkisebb doboz megvétele. Irány haza. Lekenik a léceket. Várnak, hogy száradjon. Engem elzavarnak, hogy nehogy összefestékezem az orromat, pedig ez új szag, ezt rendesen meg kell szagolni, hogy nem veszélyes-e.

Másnap a tartók helyét felszerkesztik a falra. Láttátok volna mennyit vacakoltak vele: Elég magas: nem túl magas? középen van? Amikor jónak gondolták, felrajzolták a csavarok helyét a falra. A jelöléseknél fúrnak, tipli (ez itt nem a távozást, hanem kis műanyag bigyókat jelent)

A tartókat felcsavarozzák a falra. Ráteszik a bútorlapot. Azt is rögzítik egy-egy csavarral a tartókhoz.

Az újságok

És itt kezdődik a dráma. Az újságokat fel kell tenni a polcra 54 évfolyamnyi Rádiótechnikát. Évfolyamonként 12 szám… Ez azért másfél méter újság. Még szerencse, hogy füzet alakú és nem tekercs, mint az alexandriai könyvtárban. A súlyára jobb nem is gondolni. (Javasolhatok az újságoknak fogyókúrát?)

A Gazdák hordják az összekötött évfolyamokat a szobába. Oda mi nem léphetünk be. Az ajtó egész nap nyitva van. Csak néha próbálkozunk meg beszökni, inkább csak azért, hogy a Gazdák ránk figyeljenek, ne azokkal a vacak papírokkal foglalkozzanak.
A felrakásra azt találják ki, hogy két évfolyamot raknak egy iratrendezőbe, a fokukra meg fehér lapot haktanak és kézzel ráírják az évszámot. A Gazda lelkes,  a Gazdasszony ráncolja a homlokát. Meglepődtök, hogy neki lett igaza? Újratervezés. A Gazda tervez egy képet, az jelzi az évfolyamot. Igen így tényleg sokkal jobban néz ki. (Csak tudnám miért nem hallgatott azonnal Gazdasszonyra?). Amit már felraktak a polcra, az úgy marad, a többi az új designt-t kapja.

A befejezésül a polc végére még egy szünetmentes táp (a súlya miatt) és egy Néprádió is elfér. (Még a Néprádióról egy szót sem írtam, pedig már a fényképek is készen vannak) Vannak olyan számok, amiből több példány van. A polcra minden lapszámból egy kerül. Van olyan évfolyam, ami megvan lapszámonként, könyvbe kötve és kötésre előkészítve összevarrva is. A nagy kérdés, hogy melyik maradjon meg? A könyv vagy a lapszámonkénti forma?
Az 1972 évfolyamból egyenlőre marad mind a három. A többiből, ahol van könyv az került a polcra, mert kisebb helyet foglal. Így azért az egységesnek tervezett polc eléggé eklektikus lett. Nem baj egy könyvespolc lényege nem a kinézet, hanem a rajta tárolt tartalom.

Nézegetem a polcot. Nézegetem a dossziékat. A rövid eszemmel nem tudom megérteni, hogy egy olyan okos Gazda, mint az enyém hogyhogy ennyit dolgozik, ekkora helyet feláldoz az újságoknak, amikor elmehetne a könyvtárba is, vagy esetleg letöltené Internetről az őt érdeklő oldalakat. Erre valami zavaros magyarázatba kezd a gyűjtésről, meg a papír szagáról és tapintásáról.

Utószó

A polctól szoba egyből rendezettebb lett. Egy gyors porszívózás ás már vége is a napnak, mi meg mehetünk Gazdasszony lábához punnyadni, mert az újságnak csináltak helyet nem nekünk.

Frissítés

A Gazdák megint mennek a polchoz. Szedik le a fehér dossziékat. Nyomtatják a színes jelölő lapokat. A műtét vége:

 

 

 

 

 

Az eredmény határozottan rendezettebb benyomást kelt.

Köszönetnyilvánítás:

A Gazda hálásan köszöni a Városi Könyvtár munkatársainak a segítségét.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!