A Gazdasszony már rég óta megelégedéssel hallgatja a rádiót, annak ellenére, hogy (még) nem tökéletes:

• A varázsszem sötét
• A skálaizzó kiégett
• Rendszeresen elhangolódik

A rádió, amíg el nem éri a hőegyensúly állapotát (egyenletesen fel nem melegszik, csak a Gazda szereti ilyen nyakatekerten fogalmazni), mindig elhangolódik a beállított adóról. Részben emiatt a későbbi készülékekbe került AFC, ami automatikusan utána hangol, de ebben még bőven nincsen.
A Gazda szétszedte a készüléket. Akkoriban ezt úgy mondták: kidobozolta.
Az egészet végig fényképezte, hogy össze is tudja majd rakni.
Természetesen amikor visszanézte a képeket, kiderült, hogy sok kép nem készült el, vagy nem ott van a fókusz, ahol kéne.

A hátlap feliratából látszik, hogy a készülék megegyezik a Siemens UKW-Super 582W-vel.

A hátlapot 6 csavar tartja. Ezek teljesen újszerűek, pedig valószínűleg eredetiek. Az egész készülékre jellemző, hogy jóval kevesebb benne a korróziós nyom, mint a korabeli magyarokban.

A hátlap eltávolítása után láthatóvá válik a feszültség választó kapcsoló, ami pillanatnyilag 220V-ra van állítva. Vajon nem lenne kívánatosabb a 240 V-os állás használata, hiszen manapság a hálózati feszültség 230 V, ami pont a két érték közé esik. Érdekes kérdés, hogy annak idején azzal indokolták a 230 V-ra való áttérést, hogy egységesítsük az elektromos rendszerünket Nagy Britanniával. Most úgy néz ki, hogy Ők kilépnek az EU-ból. Vajon visszatérünk a 220 V-ra? (Gazda azt mondja nem valószínű). A papírlap közé húzott olvadóbiztosító huzalra külön felhívom a figyelmet. Az ötvenes években a magyar gyártók inkább az üvegcsöves megoldást használták.

Sajnos a varázsszem nem működik. A képen látszik, hogy a rögzítése elég érdekes. Két csavar tart egy prespán lapot, ami az EM 81 csövet tartja. Az évek alatt a prespán lap már elrepedt. A Gazda feltúrja az összes csöves dobozát, de EM 81 az nincs egyikben sem. Na majd a börzén vesz egyet.  Gondolta, hogy rendel Kínából, de az árak láttán elkerekedett a szeme és megkérdezte, mennyi arany jár mellé ennyi pénzért, most a legnagyobb magyarországi árverési oldal sem volt a segítségére. Mit ne mondjak elkenődött rendesen.

Na nézzük a skálaizzókat. Azokból csak egy van, de az 7V 300mA-es. Valószínűleg gyári, mert egy fehér pöttyel összejelölték a foglalattal. Na a Gazda megint nem vigyorog. Neki csak 6,3 V-os égői vannak. Azoknak kicsit sok a 7V. Konzultál Google barátjával, majd betesz egy 6,3 V-osat. Legfeljebb gyorsan kiég felkiáltással. Addigra meg rendel belevalót.

Sajnos megint csak részeredmény, de ennyivel is jobban néz ki a rádió. A Gazda mondta, hogy írjam azt, hogy ez éjszakai kép, de csak a redőnyt engedte le.

 

 

 

 

 

 

 

Frissítés

Másnap a Gazda már megint odamegy a polchoz és leveszi a rádiót. Azonnal veszi le a hátulját. Semmi cicó egyből esik neki. Veszi ki a csavart a feszültség választó közepéből, majd káromkodik, ahogy az kell. Egyszerre esik le a csavar, az alátét, a választó lemezke. Szedi össze a parkettáról. Összerakja 240 V-os állásban.
Kiveszi a csöveket. A lábakat megtörölgeti durva vászonnal, majd visszateszi. (Az én lábaimat nem törölgeti?). Az egész nem tartott 10 percig és már ment is vissza a polcra a zajdoboz. (Ennyi időre kár volt levenni)

A műtétnek két eredménye lett:

• A skálaizzó nem égeti a szememet (A 7-voltosat a Gazda már megrendelte)
• Az URH nem hangolódik el. (na jó egy kicsikét)

 

Hálás köszönet Sándornak a konzultációért

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!