Ez a cikk nem az igazságot, a valóságot, vagy egyéb magasztos dolgot, csak a szerző véleményét tartalmazza

Kedves Olvasók Csibész kutya vagyok. Már régebben voltam fiatal.

A Gazdák aktuális kanapéján már Belfegor és Lucifer macska is randalírozott, pedig ők már akkor is itt voltak, amikor én ide kerültem egy kutyaöltővel ezelőtt. A két sötétlekű macska a kanapén és a kanapé mögött randalírozott, mi Zorróval – fegyelmezett kutyához méltó módon – a kanapé előtti szőnyegen élveztük a Gazdák szeretetét. A macskákkal ellentétben mi tudjuk, hogy a kanapé az a gazdáké, oda nem szabad felmenni. Igaz, ha séta közben találkozunk, Fifi kutya mindig azzal dicsekszik, hogy ő a kanapén fekve nézi a gazdájával a tévét, de szerintem csak nagyzolni akar.

 

Egy felhős estén Gazdák úgy döntöttek, hogy ezt az erősen felnőtt korban lévő darabot (a kanapét nem engem) lecserélik. Ezt a darabot, ami halványan még őrzi az egykori barátaim szagát, ha ránézek ők jutnak az eszembe, hiszen egyiküket sem láttam már évek óta. Igaz, így minden vakarást én kapok. Azért ez is egy fontos szempont.

Túrják az Internetet, mennek bútorboltba, megint az Internetet. Közben azért néha én is kapok kisebb vakarásokat. Mérik a helyet. Mennek a városba, nézik a boltokat. Megint Internet, megint mennek. Rengeteg kanapé szagát érzem rajtuk, amikor hazajönnek.

Végül december elején megtalálták az álmaik kanapéját a csepeli Mömaxban.

A vásárlás

Kedves Olvasóim itt eltértem attól, ami egy jó kutya dolga, de finomítottam a megfogalmazáson és kivettem azokat a dolgokat, amiről nincsenek írott anyagok.

A gazdák december elején kiválasztották a kanapét, de a színe a szobában nem mutatott volna túlzottan felemelően, ezért amellett döntöttek, hogy rendelnek egyet. A rendelést 8 hétre igazolták vissza, azonban a szerződésben már 2023 8. hét került. Ezt elfogadták, hiszen karácsony, újév. A gyakorlatban ez a reális.

Egyszercsak a Gazdasszony kap egy kedves e-mailt, amelyben az szerepel, hogy majd csak március elején tudják átadni az áhított kanapét. A Gazdák nézik a naptárat. Előveszik a nagyítót, másik naptárat néznek. Nem találnak olyan időpontot, hogy „március eleje”. A Gazda bemegy a Mömaxba és érdeklődik, hogy mikor is van „március eleje”. Az első hölgy aki az „Ügyfélszolgálat” tábla alatt megkérdezte, hogy: „Miben segíthetek?”, némi kérdezősködés után csak cukin mosolygott. A beszélgetés hangneméből eddigre teljesen eltűnt az „angol udvariasság” (a Gazda úgy fogalmazott, leüvöltöttem a fejüket).  Egy idő után kiderült, hogy a hölgynek semmi köze az ügyfélszolgálathoz, csak netezni ült le a számítógép elé.

Előbb-utóbb az ügyfélszolgálatos hölgy is előkerült, aki minden kérdésre azzal válaszolt, hogy „A gyártótól kell megkérdezni”.

A Gazda megnézte a szerződést, megnézte az üzletet. Mindenhol a Mömax szerepelt, a gyártó sehol. Hosszas, de udvariasnak nem nevezhető megbeszéléssel a Gazda elért az Ügyfélszolgálatnál egy kedvezményt és egy ígéretet, hogy pontosabb időpontot kap a gyártótól. Ezek után a hölgy felhívta a Gazda figyelmét, hogy egy udvarias megbeszéléssel többre ment volna.

A Gazdák egy márciusi szombat délelőtt kaptak egy üzenetet, hogy megvan a bútor.  A Gazda hívja az ügyfélszolgálatot. Mondják, hogy siessen, mert 3/4 óra múlva lesz szabad teherautó, amivel haza tudja vinni a hatalmas kanapét, de vigyen magával valakit, mert a rakodásban nem tudnak segíteni.

Az átvétel

A Gazda megérkezik. Gyorsan kiderül, hogy van két ember, aki a rakodásban segít, de teherautó nincsen. Várnak egy darabot. Közben megérkezik a Gazda testvére. Megkérdezik, az ügyfélszolgálatot, hogy mekkorák a csomagok. A válasz alapján a két autóba belefér. A gyakorlat sajnos nem ezt mutatja. (A bútor méretét nézték nem a csomagét)

Újabb várakozás. Már egy óra eltelt az időpont óta, amikorra a Gazdát odarendelték. A Gazda kapott a raktárosoktól egy ollót és két színváltós bögrét. A teherautó még mindig valahol nagyon messze van, és még meg sem érkezett a címre, ahonnan vissza fog jönni.

Némi további (fogcsikorgatva is udvarias) ügyintézés után az Ügyfélszolgálat felajánlotta, hogy másnap (vasárnap) kiszállítják a kanapét. Természetesen „8 és 12 óra között kivisszük” határidőt vállalták, de ezen már a Gazda dühöngeni sem tudott. (vajon hány fülvakarás marad el emiatt a határidő miatt?)

Vasárnap a Gazda és a testvére meg a sógora rakják össze a kanapét. Van hozzá összeszerelési utasítás, de gyakran többre mennek azzal, hogy megnézik, hogy miképpen illeszkednek a darabok, az utasítás elnagyolt, az ábrákon pont az nem látszik, amit mutatni kéne. Sokszor jót szórakoznak az egészen.

Végül elégedetten próba ülést és próba fekvést tartanak a Kanapén (már nagy K-val). Nagyon elégedettek.

A történetnek itt boldog vége lett, de a rengeteg elmaradt vakargatás és mérges Gazda nekem nagyon nem érte meg az árengedményt, a két bögrét és az ollót. Azt nem tudom, hogy a Gazda szerint az a rengeteg színes papír amit megspórólt ( a gazda megjegyzése: pénz ) illetve az olló meg a bögre ellensúlyozta-e a hercehurcát, de nem merem megkérdezni, mert félek, hogy leüvölti a fejemet. Remélem, az én életemben már nem vesznek több kanapét. (a gazda megjegyzése: remélem az enyémben sem)

 

Utóirat:

A Gazda elküldte a szöveget a Mömaxnak véleményezésre, telefonon érdeklődött az ügyfélszolgálaton, hogy olvasták-e a levelét. Mivel nem reagáltak, a hallgatás beleegyezés.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!